A fejfák úgy hallgatnak, mint ő,
Mikor vele az ég magányát oldva,
Ráborul a holnap ígéreteivel,
Amire régóta nem figyel,
Amiről senkinek sem szól,
Csak ott bent dobog a csend.
Ezért szenvedi az éjszaka
Hánykolódásaiban átizzadt lepedő
Ráncaiba súgott zokogó hangok
Szimfóniáján felnőtt süketséget.
Olyan szentségtelen ez, mint a közöny.
Az oldalra feltöltött alkotásaimra jogi kikötést jelölök meg, miszerint engedélyezem, hogy műveimet bárki - nem kereskedelmi célra - felhasználja, azzal a kikötéssel, hogy nevemet szerepeltetnie kell az alkotás mellett, és műveim tartalma, valamint alkotásom jellegzetes külalakja nem változtatható meg. Megköszönném, ha a felhasználó tudatná, hol szeretné alkotásomat megjelentetni, illetve milyen céllal másolta le azt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
