Elvarázsolt erdő mélyén,
Túl a titkos ösvény végén,
Hol megbújik a sok kis csoda,
Különc lidérc élt valaha.

Egy szeles nap tekeregve,
Sétájából hazatérve,
Varázslattól kimerülve,
Otthonát sehol sem lelte.

Amerre a szem ellátott,
Erdőirtás nyoma látszott.
Menekült a lidérc nyomban,
Ő sem tudta helye hol van.

Vándorlásán városba ért,
Nem vallotta be, ám szörnyen félt.
Végül egy zöld parkba tévedt,
Ott rakott a lidérc fészket.

Dél felé a nap kicsalta,
Vigasztalni így akarta,
Fa alatt egy kicsi pad volt,
Ősz anyóka azon horgolt.

Magányosan szegény néne,
Sóhajtott az őszi szélbe,
De szívesen cseverészne,
Valakivel beszélgetne.

Gyöngykönny hullott tenyerébe,
Ekkor anyó ágra nézve,
Szemében szeretet fénye,
Síró lidérckét vett észre.

Elfeledve maga baját,
Vigasztalta kis barátját.
Napról napra jobban várták,
Mikor látják újra egymást.

Hajnal hallja fejsze hangját,
Kivágják az odvas, vén fát.
Lidérc menekülni készült,
Életlángja bele kékült.

Anyó mire megérkezett,
Kicsi kékláng már nem égett
Holt lidércet dőlt fa alól,
Eltemette ő valahol.


Aszód, 2004-11-06