Egy tekintetbe égett pillanat
elvitte az arctalan nyugalmat,
azóta küldetését keresve
itt szédeleg az árnyékvilágban.
Nevedet mélyen elhallgatja,
titkolva maga előtt a valót.
Sietnie kell. Megy és tovább kutat,
lusta romjaiból tápászkodva.
Valamiért így a jó! - hadarja.
Hiszen nincs társad, csak én! – kiabál.
Veszteni már jól megtanítottál.
Az oldalra feltöltött alkotásaimra jogi kikötést jelölök meg, miszerint engedélyezem, hogy műveimet bárki - nem kereskedelmi célra - felhasználja, azzal a kikötéssel, hogy nevemet szerepeltetnie kell az alkotás mellett, és műveim tartalma, valamint alkotásom jellegzetes külalakja nem változtatható meg. Megköszönném, ha a felhasználó tudatná, hol szeretné alkotásomat megjelentetni, illetve milyen céllal másolta le azt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nagyon régi versem
