Zongorádon

Holnap mindenre érkezik felelet.
Gondoljad tovább, amíg teheted,
Csak e női lélekről ne kérdezzen
Senki, hiszen sajátom és idegen.

Bennem, finom gondolat-formákban,
Csiszolatlan, mély érzések gurulnak
Végig gondjaim gerincén, s holnap
Szerethetlek-e szilánkból forrt hittel?

Szemekben rejtőző múlt foltjait.
Kimondhatatlan, eltűnt szép dolgait,
Sajgó félelem oltja rá jelenemre.
Szerethetek-e szilánkból kélt’ jövőt?

Barátom, magamnak vagyok idegen.
Tél értem jön metszőn, hidegen.
Látod, meztelen titok a lelkem.
Zongorádon játssz nyarat nekem!