A kritizált mű: Prezipery: Depiszkop

Elöljáróban csak annyi: ha József Attila Ódáját kéne kritizálni, akkor is muszáj benne lenni negatívumnak....?

Aranysárga leveleken

Átszitál a napsugár.

Dögök közt koldusoknak int,

Stóláját nyakába dobva

A mindenen átgázoló

Kegyetlen pillanat.

Az idő mosodájában

Ázik lúgban a becsület,

A rongyos lelkiismeret.

Jól vagyok! - Tápászkodik fel

A félholtra vert szeretet.

Sors, vagy karma? Ki tudhatja!

E kor tünetei rajtad,

S mellékhatásai miatt,

Keresd fel orv orvosodat.

Neylon jókedvvel menetelünk,

Óriásplakát mosollyal,

A kitudhatja’ semmibe.

Aszód, 2004. október 1.

***

Na, ember legyek a talpamon, ha ezt a verset tudom elemezni! Hát még értelmezni! Kezdem azzal, hogy ez egy szabad vers, nem kötött rímekkel és kötetlen ritmikával. Tehát ez egy vers. Na de mitől vers egy olyan vers, amiben nincs ritmus és rím? (Első ránézésre.)

Aranysárga leveleken

Átszitál a napsugár.

Ennek a két sornak kapásból van egymáshoz és egymással összeillő ritmikája. Szinte le lehet kopogni, akár dobolni is.

Dögök közt koldusoknak int,

Stóláját nyakába dobva

A mindenen átgázoló

Akármilyen hihetetlennek tűnik is, ennek a három sornak ismételten van egy sajátos, egymástól el nem választható ritmusa, bár ez a három sor már nem olyan ritmikus, inkább lassú elbeszélő (inkább hegedülném, mint dobolnám,) itt a ritmus mintegy magával hozza a sorok hangulatát is. Ha így írnánk:

Dögök közt koldusoknak int,

És a nyakába dobja a Stólát is

A mindenen átgázoló

Ez így (bár mintha rímelne), mégis rossz. Olyan, mintha próbáltam volna rímet faragni, csak nem sikerült.

Dögök közt koldusoknak int,

Stóláját nyakába dobva

A mindenen átgázoló

Kegyetlen pillanat.

A fenti négy sorból az első három lassú, szomorkás, még a "mindenen átgázoló" is, éppen az átgázoló szó hosszú és mély hangrendű magánhangzói és szótagharmóniája miatt, bár előre vetíti a következő hirtelen kezdődő és záruló sort: "Kegyetlen pillanat." Bizony kegyetlen! Hirtelen jön és megtör minden eddigi ritmusosságot, ami volt. Jól teszi! Nem írhattad volna ezt a végére:

A mindenen átgázoló

Kegyetlen pillanat, ó!

Ez az "Ó" vagy bármilyen hagyományos rímelés elfelejtetné velünk, sőt észre sem vennénk a kegyetlen pillanat valóban kegyetlen keménységét. Maga a "Kegyetlen pillanat" már hangzásában is kifejezi e lexéma jelentését. Ez így triviálisnak hangzik, de ha megkérdezünk pl. 10 különböző anyanyelvű (magyarul nem tudó) embert arról, hogy mit jelenthet a /ked'etlenpill^n^t/ hangzású szó, akkor a lehetséges válaszként megadott : 1 nagymamám bő szoknyája 2. szerelmem lágy ölelése 3. a repülőgép zúgása 4. kegyetlen pillanat... közül el lehet gondolkodni, hányan találnák el! Mit jelent oroszul a vzryv 1. lágyság 2. szelídség 3. kopogás 4. robbanás - az utóbbi, nem volt nehéz rájönni. Az első versszaknak és az utolsó sorának is a zsenialitása főleg abban van, hogy rettentően jól tudsz játszani a hangokkal és azok jelentésével. A szomorú, lágyan-mély dolgokat/szavakat szomorú és valóban lágyan-mély magánhangzókkal írod le. A kegyetlen pillanatot pedig hideg pattogós magán- és mássalhangzókkal. Kegyetlen pillanat helyett lehetett volna szörnyű idő(szak), lesujtó óra.... de akkor ritmusában és magánhangzó-harmóniájában nem tért volna el az előzőektől. És itt ez volt a fontos. Aki olvassa, szinte felkapja a fejét: na, itt a kegyetlen pillanat, és milyen hirtelen jött, úgy, ahogy hangzik is. Ezt a részét nem akarom túlragozni. Az első versszak verstanilag azért jó vers, mert a szavak hangzása, a magánhangzók és a szótagok harmóniája egy az egybe visszadják azt az érzést, amiről a versszak szól. Itt kettős katarzisban van része az olvasónak. Egyszer érti és ezáltal értelmezi-érzi is a mondanivalót, másodszor hallja is azt a hangulatot ami a jelentéshez párosul, ez újab katarzis élmény.

Az aranysárga leveleken most átszűrődik a napsugár. Ezután mindenféle dögök között int egyet a koldusoknak a kegyetlen idő.

Teszi ezt úgy, hogy előbb a stóláját a nyakába dobja, aztán meg átgázol mindenen.

És külön dobolnánk, talán hegedülnénk is hozzá: tam-taram, pom-pom -param, sombodom. trettetett.

Viszont a költő sajátos ritmikába szedi a mondanivalót a hozzáillő zenei (!) hangzással együtt. Olyannal, ami ide illik!

A második versszakban már jobban dominálnak a rímek, mint a hangzóság. Becsület, lelkiismeret, mosoda, lúg - ezek már hangzásukban (ld. a nem magyar anyanyelvűek példáját) nem hangulatkeltő szavak, hangutánzóak meg aztán végképp nem lehetnek. Még a mosoda sem! Talán emiatt (?) ez a versszak ritmusos-rímelő, a sorok ritmusai egymással összefüggenek. Kivéve az utolsó sort: "Sors vagy karma? Ki tudhatja?" Ez a versszak végén, mintegy összefoglalásként feltett költői kérdés. Ki KELL, hogy emelkedjen a többi sortól, mert ez az adott versszak kulminációja, méghozzá a költő nagyon szépen belerejtett egy rímpárt is (vagy karma - tudhatja).

E kor tünetei rajtad,

S mellékhatásai miatt,

Keresd fel orv orvosodat.

Neylon jókedvvel menetelünk,

Óriásplakát mosollyal,

A kitudhatja’ semmibe.

Az utolsó versszak meglepő. (Persze, ezért jó.) Meglepő a meglepő szóhasználat. Eddig ilyen ebben a versben ugye, nem volt: mellékhatás? orv orvos? neylon jókedv? óriásplakát? Van ritmusa a versszaknak, egy folyamatos elbeszélő vers-ritmusa. És ehhez párosulnak ezek a rettentően szokatlan vers-szavak. Ez így először is figyelemfelkeltő. Másodszor ismét egy újfajta hangulatot hoz be, de most a modern új (és ezért meglepő) szavak használatával.

Figyeljük csak meg! Az első két versszak összes szavát felhasználhatta volna Petőfi, Arany, Berzsenyi, tán még Zrínyi is. De az utolsó verszakét már nemigen! És azzal a szuper poénnal (csattanóval) fejezi be, hogy a meglepően modern szavak után a ki tudhatja? kérdőmondatot jelzőként használja! méghozzá a semmi főnévhez! Ráadásul úgy, hogy ez még érthető is.

1. versszak: ritmika, hangzóság, hangulat

2. versszak: ritmika, rímek, megszemélyesítés (ez máshol is megvan)

3. versszak: ritmika, szokatlan szóhasználat megtoldva még egy szokatlanabb szóhasználattal

A vers mondanivalója egyértelmű: Olyan modern, rossz és gonosz, anyagias világba léptünk, ahol ez ember kezd elembertelenedni. Ez a rohanó világ!

A világ rohanását a költő az idővel azaz annak szinonímáival vezeti végig az egész versben: "kegyetlen pillanat", "az idő mosodájában", " e kor tünetei", " a kitudhatja' semmibe" (azaz időben és térben is talán, hová jutunk?). Reménnyel kezdődik a vers (első két sor), de hamar rádöbbent, hogy az idő, a kegyetlen pillanat mindenen átgázol. Ahogy egyre inkább rohan az idő s vele együtt mi, emberek is, úgy ázik egyre jobban lúgban a becsület, a rongyos lelkiismeret. Jól vagyok! - Tápászkodik fel a félholtra vert szeretet. Nincs már a mai világban, mert a nagy rohanásban-gyűlölködésben nem is lehet igazi szeretet! Csak azt mondják rá, hogy van. "Jól vagyok" -mondja a szeretet, miközben már lerombolták az egész szeretet iránti igényt, érzéseket a kegyetlen XX. és XXI. században. Jótékonysági estek, koncertek, segélyek az elmaradott országoknak, közben meg az iraki és sok más háború. (Tudom, ez nincs beleírva!) Ez a valódi félholtra vert szeretet! És itt a költői kérdés? Sors vagy a karma? Ki okozhatta mindezt? Véletlen, vagy a Sorsnak a karma, az, amivel karmol, amivel, vagy akivel ártani tud. Ez talán az ember maga? A kérdésben az rejlik: a nincs becsület, nincs lelkiismeret, nincs szeretet - puszta véletlen, vagy van talán okozója?

E kor tünetei rajtad,

S mellékhatásai miatt,

Keresd fel orv orvosodat.

Neylon jókedvvel menetelünk,

Óriásplakát mosollyal,

A kitudhatja’ semmibe.

Nagyon-nagyon szépen és egyértelműen van megfogalmazva az utolsó versszakban: igenis e kor (de lehet akár kór is) tünetei (az önzőség, a gyűlölet a szeretettelenség) elhatalmasodtak az emberiségen. És mellékhatásai (lehet akár a gyűlölet, sőt háború is, vagy csak egyszerű irigység) miatt orv orvosodat keresd fel! Azért orv, mert hátba támad, már ő sem igazán a gyógyításért, az emberekért van, hanem a pénzért, a dicsőségért! Az orv orvos jelentheti még a barátnak hitt ellenséget is, vagy egész egyszerűen, pl. a Népjóléti (!) Minisztériumot és minden ilyen ál-jótékony szervezetet. Mindezek miatt vágjuk a jópofát és műarccal, nem valódi, hanem ál-jókedvvel, neylon jókedvvel menetelünk. Mert menetelni azért kell, egyhelyben nem fogsz megállni, te emberiség! Meg néha fel-felvonulunk is valamiért, esetleg demonstrálunk is...aztán tovább élünk. És óriásplakát-mosollyal, mert minden nagy reklámplakáton csak úgy mosolyognak, amikor hívnak bennünket a pénzünkért! Mi pedig megyünk tovább, de ki tudhatja, milyen semmibe érkezünk majd, ha egyszer tényleg odaérünk.

A versedet én így fogtam fel és így értelmeztem. A gimiben mindig utáltam a verselemzést, mert csak ugyanazt szabadott mondani, még ha nekem mást is mondott a vers. Nem tudom, erre ráéreztem-e?

Még egy: versed sokszori elolvasása és eme fenti elemzés után tudtam csak (legalábbis megpróbáltam) értelmezni a címét.

Céltalanítás? (kb.)

Összegzésem, véleményem: versed verstanilag a szabad vers műfajában kiváló (5) minősítést kapott, eszmei értékét és mondanivalóját osztályozva úgyszintén kiváló (5).

Köszönöm, hogy olvashattalak és köszönöm, hogy végigolvastál. Tisztelettel: jozsefdancsa

Beküldve: 2004, október 2. Idő: 00:00:00

Szerző: jozsefdancsa

Osztályzat:

Kapcsolódó link: Depiszkop

Olvasva: 185

[ Vissza az kritikák listájához ]

Hozzászóló: Prezipery Ideje: 2004, október 3. Idő: 00:24:09 Osztályzat:

(Adatok | Üzenet küldése) //gportal.hu/portal/preszleva/

Kedves Józsefdancsa!

Köszönöm ezt az alapos verselemzést és értékelést. Teljes részletességgel leírtad minden gondolatomat.

A címmel kapcsolatban egy kis kiegészítést tennék. A cím azért lett egy nem létező, általam alkotott szó, mert a harmadik versszakban lévő fogalmak is ilyenek. Ezeket, a jelenkort lefestő fogalmakat ezzel is szerettem volna kiemelni.

Mit jelent a "depiszkop"? A depresszió és a periszkóp játékos összevonásából keletkezett. Miért? Ha valaki lentről szeretné kikémlelni, mi történik fent, akkor periszkópot használ. A mi kis jelen korunkban, ha valaki kikémleli, mi történik körülötte, akkor azt hiszem, eléggé depressziós társadalomkép tárul elé.

Ennyit a címről. / A céltalanítás sem rossz gondolat. :) /

Még egyszer köszönöm!

Üdvözlettel:

Éva